GYÁSZHÍR
Elhunyt Deme Sándor
2024 február végén jutott el hozzánk a szomorú, megrázó hír, hogy életének 88. évében rövid betegség után távozott közülünk Dr. Deme Sándor a Sugárvédelmi Szakcsoport alapító tagja.
NEKROLÓG
Deme Sándor Pécsett érettségizett 1954-ben, 1960 februárjában kapta meg a kitüntetéses villamosmérnöki diplomáját a Moszkvai Energetikai Egyetemen. A diplomát a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Kara híradás- és műszeripari technológiai szakos oklevélként honosította. Végzés után nyolc hónapig a Híradástechnikai Ipari Kutatóintézetben dolgozott, majd 1960 decemberében lett a Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) Sugárvédelmi Osztályának, majd a későbbiekben a Sugárvédelmi Főosztályának munkatársa. Tudományos munkatársi kinevezését 1963-ban, főmunkatársi kinevezését 1971-ben kapta meg. Kezdettől fogva a sugárvédelmi méréstechnika fejlesztése volt legfontosabb szakterülete. 1967‑ig a gamma- és neutronsugárzás dozimetriájával foglalkozó csoportot vezette, ennek keretében a KFKI személyi, majd környezeti dozimetriájának fejlesztési munkáit végezte. Az 1960-as évek második felében elsősorban a neutronok félvezető detektorokkal történő mérésével foglalkozott, ez lett kandidátusi értekezésének témája is, amelyet 1969-ben védett meg és lett a fizikai tudományok kandidátusa. Ennek alapján kapta meg a magfizikai egyetemi (BME) doktori címet 1969-ben.
1968-ban a létesítendő paksi atomerőmű magyar beszállítású sugárvédelmi környezetellenőrző rendszerének tervezését végző munkacsoport alakult meg, ennek tagja lett. 1969 elejére az Erőtervvel közösen a KFKI Sugárvédelmi Osztályán kidolgozták az erőmű környezetellenőrző rendszerének műszaki tervét.
Dubnai munkáját 1973-ig, a paksi atomerőmű építésének újraindításáig folytatta. Hazatérése után a Sugárvédelmi Főosztály Méréstechnikai Osztályának vezetője lett.
Már 1978-tól dolgozott az űrdozimetriai célra szolgáló Pille termolumineszcens dózismérő (TLD) rendszer több generációjának fejlesztésében, majd az általa kapott mérési eredmények értékelésében.
A 2000–2005 közötti időszakban a paksi sugárvédelmi rendszer rekonstrukciójában a kibocsátásmérés korszerűsítése egyik fontos tevékenysége volt, a későbbiekben a paksi munkahelyi és technológia rendszer rekonstrukciójába kapcsolódott be.
A KFKI átalakulása után 2001-ig az MTA KFKI Atomenergia Kutatóintézet (AEKI) tudományos főmunkatársaként dolgozott, 2001-től nyugdíjas főmunkatársként foglalkoztatta az AEKI, 2005-től az AEKI-val szoros szakmai kapcsolatban lévő Atomenergia Mérnökiroda kft teljes munkaidejű, majd a későbbiekben részfoglalkozású munkatársa volt 2013-ig.
A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség sugárvédelmi szakértőjeként 1980 és 2004 között mintegy 30 misszióban vett részt a Koreai NDK-ban, Mongóliában, Nigériában, Cipruson, Irakban, Iránban, Algériában, Grúziában, Indonéziában, Ukrajnában, Litvániában, Lettországban és Észtországban.
A nukleáris méréstechnika területén két magyar és egy angol nyelvű könyve jelent meg (Félvezető detektorok magsugárzás mérésére (Műszaki Könyvkiadó, 1968), Semiconductor Detectors for Nuclear Radiation Measurements, az Akadémiai Kiadó és az Adam Hilger Ltd, London közös kiadása, 1971; Gázionizációs detektorok, Akadémiai Kiadó, 1985) . A Neutronfizika c. könyv egyik társszerzője. A 2010-ben megjelent Sugárvédelem című tankönyv egyik szerzője és társszerkesztője lett. A készülő Sugárvédelem a gyakorlatban című könyv szerzője, szerkesztője, amelynek kiadását sajnos már nem élhette meg.
Az Eötvös Loránd Fizikai Társulat sugárvédelmi szakcsoportjának egyik alapító tagja, a szakcsoport vezetőségében 28 évet dolgozott, 2003 és 2007 között a szakcsoport vezetőségének elnöke volt.
A Sugárvédelmi Szakosztály életének legerősebb mozgató rugóját vesztettük el Deme Sándor személyében.
A sugárvédelmi szakma, vagy ahogy Te neveztél bennünket a sugárvédészek mély fájdalommal búcsúznak és hálásan, szeretettel gondolnak rád, nyugodj békében Sándor!